ÁRLISTA

Rilyna hiányzik vagy a boldogság, amit mellette éreztél? De feltehetem ugyanezt a kérdést másképpen is: őt keresed, vagy magadat?
Ez bizony fogós kérdés, ismerte el magában Amer.
- Tudom - mosolyodott el Aeshma-Daeva.
Amer gondolkodott ezen, hosszú időn át, de nem tudta, mit is mondhatna erre, mi az igazság.
- Akkor segítek, Amer - szólalt meg végül a démon. - Te ugyan nem látod még sok-sok életed minden emlékét, de én látom őket. Voltál már olyan boldog, mint Rilynával a legszebb percekben. Vele is, és mással is. Érezted ugyanazt, amit éreztél nemrég. És amikor elhagytak, érezted ugyanazt, amit most.
- Ez azt jelentené, hogy a boldogságot keresem, és nem Rilynát. De nekem a kettő összekapcsolódik - mondta Amer.
- Mégis választanod kell. És  nem jelentéktelen a választásod, mert az lesz a tiéd.
- Ha a boldogságot választom, boldog leszek, ha Rilynát választom, akkor visszakapom őt, de lehet, hogy nem leszek boldog? Nem értem, ez hogyan lenne lehetséges.
- Nem számít. Visszakapod Rilynát, de sem te, sem ő nem lesztek boldogok. Soha többé.
- Ő sem? - kérdezte Amer sírásra görbülő szájjal.
A démon nemet intett a fejével.
- Az a vágyam, hogy boldoggá tegyem.
- És ha ennek az ára a te boldogságod?
Amer elgondolkodott, majd lassan mosolyra húzta a száját.
- Lemondanék a boldogságomról, ha őt ezáltal boldoggá tehetném - mondta ki végül.
- Miért?
- Mert szerelmes vagyok belé. Nekem ő fontosabb nálam.
Aeshma-Daeva felkacagott. Nem gúnyosan, nem lenézően. Inkább úgy, mint amikor valaki elalél valami csodálatos láttán.
- Néhány évszázaddal ezelőtt élt Görögországban egy filozófus, aki nagyon erős volt - mesélte a démon. - Egy nap, amint egy szökőút szélén üldögélt, odasétált hozzá egy vézna férfi, és azt kérdezte: "Mond, hogyan lehetnék olyan bölcs, mint te?" A filozófus felállt, megragadta a férfit, és fejjel előre, belenyomta a szökőkút vizébe. A férfi megdöbbent a váratlan fordulaton, kapálózni kezdett de hasztalan. Ahogyan telt az idő, úgy gyengült az akarata és az ereje. Végül rádöbbent, hogy itt és most véget ér az élete. Ez a felismerés egy utolsó, mindent elsöprő küzdelemre sarkalta, és a következő pillanatban a kövön feküdt, a nap belesütött a szemébe, és ő levegő után kapkodottt. A filozófus egykedvűen nézte, azután így szólt: " Ha annyira fogod vágyni a bölcsességet, mint a levegőt, lehetsz bölcs. De addig nem".

ÁRLISTA